Szofi cseperedése meg ami jön

OLIVÉR

2011-08-09T21:03:00.000+02:00

Kedves Esetleg Még Erre Járó Olvasóim!

Szeretnék megosztani veletek egy örömhírt: megszületett második gyermekünk, Olivér. Jól vagyunk, már itthon ismerkedünk egymással. Nem is tudok most gyorsan mit mondani, egyszerűen csak nagyon boldog vagyok!
Beszéljenek inkább a képek helyettem.

Szofi és az üres órák megtöltése

2010-09-16T21:58:00.000+02:00

Szofink múlt héten kezdte meg az óvodával való ismerkedést, és hétfőtől már ott is alszik. Érdekes, amikor az óvónők még a nyár eleji első szülőin elmondták finoman, hogy ők a gyors beszoktatás hívei, kicsit hőbörögtem, hogy na, hát azért csak ne rohanjunk lóhalálában, kicsi még ez a gyerök, meg hát három évig a napok javarészében velem volt, hogy is lesz akkor az a beszoktatás?

Viszont amikor elkezdődött, már első nap valami nyugalom szállt meg, amikor elsősorban Szofira, másodsorban az óvónőkre néztem. Szofi elég hamar elvegyült a tömegben, az óvónők meg olyan kedvesek, empatikusak, odafigyelők voltak, hogy elszálltak a kételyeim a beszoktatást illetően, megjegyzem annyira nem is voltak. Szóval letelt az egy hét, amíg másfél-két órát töltött az oviba Szofi, és javasolta az egyik óvónő, hogy jövőhéttől ha lesz Szofinak kedve ottaludni, akkor meg lehetne próbálkozni vele. Gondoltam én még ráérek, legfeljebb ha nem bírja, hazahozom. Az első ilyen nap volt az, amikor a két post-tal lejjebbi sütit vittem be, illetve pontosabban sunnyogtam be, hogy megnézzem milyen állapotban van a gyermek, kérdezem a dajka nénit, hogy mizu, és mondta, hogy szerinte nyugodtan hagyjam, mert a kiságyán már a pizsamáját rendezgeti! :-D. Nah mondom itt nagy baj nem lesz, eloldalogtam, gondoltam, ha baj van, fognak szólni biztosan. Hát nem szóltak...

Úgyhogy ez a rövid története Szofi "beszokásának".

Ebből fakadóan kicsit megszaporodott a szabadidőm, és minő csoda, azóta a konyhában töltöm a délelőtt-kora délután nagy részét (talán több bejegyzés is fog születni).

A tegnapi nap főztem egy kis ebédet magamnak, aminek a receptjét Max-nál láttam meg. Szeretem a szárnyaskajákat, lehet ellennék rajta egész életemben, na jó azért a szárazkolbászról le nem mondanék!:-))

Nekem így sikerült:

Ezt meg csak úgy, mondjuk azért, mert ez az a film, amit akárhányszor meg tudok nézni. Nagy kedvencem!

Első császárzsemlém

2010-09-16T21:30:00.000+02:00

Nézegettem a youtube-on a gasztrobloggerekről szóló bemutatókat és amikor megláttam a Limaráét beugrott, hogy nekem a kenyeres zsákunkba kéne varázsolni valamit, de mit? Bogarásztam nála, és találtam egy császárzsömit, méghozzá zöldfűszeres sajtkrémmel töltöttet! Na mondom ez rossz nem lehet!

Megnéztem a hozzávalókat, hát nekem pl. nem volt se öregtésztám (de már nagyon spanolom magam, hogy egyszer avval csináljak kenyeret), se aszkorbinsavam (viszont van itthon sikérem, abból tettem egy csipetet, jól tettem), se burgonyapelyhem (a kukoricapehely nem lett volna jó, ugyi?- szól a kérdésem bárkinek :-)), de azért csak belevágtam.

A dagasztás-kelesztés után nekivágtam a sirítésnek (így szoktad írni, ugye Garffyka?), aztán miután kész lettem, megnéztem pár fotót, hogy hogyan sikerül másnak és meglepődve láttam, hogy más nem sza....kodik, hanem fogja, zsemlére formázza a gombócot és egy keresztet karcol a tetejére, ja , hogy így is lehet???? Én azért szeretem ezt a részét a pékészeti próbálkozásoknak, mármint a sirítést-hajtogatást :-))

Hát meg azért el kell, hogy mondjam, hogy egy deka friss zöldfűszerem se volt, csak szárított, van, hogy úgy járok, hogy veszek pár cserép frisset, aztán meg hagyom őket lekókadni, de jó is lett volna most egy kis friss! Hát nemhiába termeszteni kéne, de nem tudom ti hogy vagytok vele, de nekem ezek a gazdaságos és társai mindig olyan gyorsan megadják magukat! De az is könnyen lehet, hogy a hiba az én készülékemben van!

De nem panaszkodom, mert a család a mai vacsora során javarészét elpusztította! Többször kéne Limarához járnom!


A tetejét len- és szezámmaggal szórtam meg

Meggyecske körtetortája

2010-09-14T21:13:00.001+02:00

Meggyecske= A mi Szofi lányunk, ugyanis ez a jele az oviban!
Tegnap ünnepelték az oviban szülinapját (a tágabb családja körében, ha minden igaz október első szombatján ünnepeljük a harmadik szülinapját néhány dolog miatt), úgyhogy megkezdődött a sütigyár ovis felhasználásra is :-D! Anyuéknál megint nagyon szépen termett (és terem most is) a körtefa, azt hiszem a vilmoskörte fajtából, úgyhogy ez volt az alap a fő hozzávaló terén, meg gondoltam, hogy valami csokisat is fogok csinálni, szegény gyerekek ne csak gyümölcsöset egyenek :-)! Úgyhogy lett egy adag csokis keksz meg egy körtés-kakaós süti. A csokis keksz a bevált, sokak által dícsért recept alapján készült. A körtés sütit szintén Vikitől vettem (tudom kezd kicsit uncsivá válni, de ami tuti, ahhoz azért szívesen nyúlunk, nem?), az enyémbe vörösáfonya lekvár került. A visszacsatolások szerint jól sikerült, még maradt egy pár körte, talán letesztelem, hogy tényleg jó-e? Az óvónők csak bólogattak, amikor kérdeztem hogy tetszett...

Ahogy a kép is mutatja, kicsit a körték elbújtak.

Desszert vásárfiából

2010-08-26T21:43:00.000+02:00

Nemrég jöttünk haza a nyaralásból, ahol is jófajta lekvárokat sikerült beszereznünk. A mai napra vártuk Szofi leendő óvónénijeit egy kis pofavizitre, gondoltam sütök valamit a tiszteletükre. Sima linzerre gondoltam, ezt a gondolatomat meg is osztottam Viki barátnémmal, ő meg idevezette még ki nem forrott gondolataimat. A rácsozás kicsit elgondolkodtatott, de gondoltam ha nagyon ronda lesz elrejtem a kamrába, oda biztos nem néznek be :-)). A találkozás jól sikerült, Szofi ügyes, okos volt, az egyik óvónénivel együtt énekeltek, na jó aztán picit megsuhintotta a babájával, de tényleg ennyi :-(. A sütit dicsérték, remélem jó kezdet Szofinak. Még 10 nap és Szofi megkezdi óvodai pályafutását, brühü-brühü. Vége a szép időknek.
Na most gyorsan megrázom magam és írok tovább. Teljes egészében Viki receptjét követtem, a hurkasodrásnál kicsit káromkodtam, aztán a végére belejöttem, az én lekvárom fahéjas szilvalekvár névre hallgatott, amíg tartott.

Hát ilyen lett:

Fotózásra már csak a fele maradt...

Málnás szuflé

2010-06-28T20:51:00.000+02:00

Végre van miről írnom! Megvallom őszintén még mindig nem igazán megy nekem a blogírás, ugyanis nincs miről írnom, nem mintha nem főznék, nem mintha nem történnének dolgok velünk, csak nem visz rá a lélek, hogy ideüljek és írogassak, meg is fordult a fejemben, hogy miért is nem rekesztem be én ezt az egészet. Aztán ma történt velem valami, ami úgy gondoltam idevaló lehet. Megpróbálkoztam életem első szufléjával és ehető! Régóta szemezek Debigabi szufléival és nemrég be is szereztem a hozzá való sütőformákat. Találtam nála egy epres változatot, nálam meg itt pironkodott úgy 10 deka! málna, amit nem ettünk meg Szofikámmal és valamit kezdeni akartam vele, nem csak úgy snassz megenni! Szóval megcsináltam egy adagot próbaképpen belőle, gondoltam ha nem jön össze, nem fogom annyira sajnálni, ha ki kell borítani. Hát nem kellett...

A receptet nem írom le Debigabiét használtam, csak egy adagra kiszámítva. Jelentem málnával is működik, a legmunkásabb része a magtalanítás, azaz az átpaszírozás volt, de így 10 dekával ez még csak hagyján. Milyen lehet vajon meggyel? Tudja valaki?

Ilyen volt sütés előtt:

És ilyen sütés után:

Volt egyszer egy nyaralás

2010-06-15T21:26:00.000+02:00

Újra itt vagyok, hosszabb kimaradás után. Ne kérdezzétek, egyszerűen nem volt kedvem írni, olvasgattam inkább csak a blogokat, meg könyveket. Most se főzős témával jövök, inkább csak képekkel. Ha jól számolom nagyjából 6 éves képekkel. 2004-ben Santorinin nyaraltunk, az itt készült képekkel szeretnélek meglepni benneteket! Felejthetetlen élmény volt, gyönyörű táj, akkor még kevés turista, mivel előszezonban voltunk, igaz nem fürödtünk agyon magunkat, mivel kicsit még hűvöske volt a tenger, de annyira nem is hiányzott. Nagyon szép a sziget, szinte egy hét alatt bejártunk a főbb nevezetességeket. Kívánom mindenkinek, aki olvassa ezt a bejegyzést, hogy egyszer legalább jusson el ide! Nem is akarok túl sokat beszélni róla, álljanak itt a képek inkább.

Közeledünk a sziget felé:

Mindjárt leszállunk :-)))

Kanyargunk robogóval a sziget legmagasabb pontja felé:

Talán ezen a képen látszik milyen színű a strandon a homok:

Itt koktéloztunk:

A reggeli halárusok:

Ellátogattunk Oia-ba is:

Mint egy képeslap:

Vigyorgunk, meg is van az okunk:-))

Voltunk vulkán-túrán is:

Zöld tenger:

Azt hiszem Oia a hajóról:

Ha jól emlékszem Fira, a főváros:

Utolsó frappézásunk színhelye:

A Wikipédia-n így írnak Santoriniről:

Szantorini (hagyományos magyar átírásban,bár szoros átírása voltaképpen Szantoríni lenne) vagy Thíra (előfordul Théra, Thira, Fira átírással is, görögül Θήρα, IPA: ˈθira) – egy kör alakú vulkanikus szigetcsoport az Égei-tengeren. Görögország része, az Égei-tenger déli részén körülbelül 200 km-re Athéntól délkeletre. A Kükládok szigetcsoport legdélebbi tagja.
Szantorini alapvetően egy irdatlan erejű vulkanikus robbanás maradványa, amely megsemmisítette a korabeli településeket az eredetileg egyetlen szigeten és amely a jelenlegi geológiai kaldera kialakulásához vezetett. Látványos szépsége, és az élénk éjszakai élet a szigetet Európa egyik legvonzóbb turisztikai célpontjává tették.
Az óriási, 12-szer 7 km méretű, nagyjából téglalap alakú központi lagúnát három oldalról 300 m magas, meredek sziklaszirtek veszik körül. A sziget a szirtektől lankásan ereszkedik az Égei tengerbe. A kitörésekből visszamaradt vulkanikus kőzet olivin-t és figyelemreméltóan kevés amfibolt tartalmaz.
A Dél-Égei Vulkanikus Ív vulkanikusan legaktívabb középpontja, bár mai maradványa egy legnagyobbrészt vízzel borított kaldera. A vulkáni ív kb. 500 km hosszú és 30-40 km széles. A terület vulkanikus aktivitása kb. 3-4 millió éve kezdődött, Théráé azonban csak kb. 2 millió éve, az Akrotirit körülvevő kürtőkből eredő daciticus láva kiemelkedésével. A Santorini nevet, mely Szent Irénre utal, a Latin Császárság idején, a 13. században kapta. Előző nevei Kallistē (Καλλιστή, "a legszebb"), Strongylē (Στρογγύλη, "a kör alakú"), vagy Thera.
A szigeten bolygónk egyik legnagyobb vulkánkitörése: a Minószi kitörés (melyet néha Thérai kitörésnek is neveznek) 3600 évvel ezelőtt, a Minószi civilizáció csúcspontján következett be. A kitörés egy több száz méter vastag vulkáni hamu-üledékkel körülvett óriási kalderát hagyott hátra és a kiváltott cunami-val közvetett módon hozzájárulhatott a 110 km-re délre fekvő Kréta szigetén a Minószi civilizáció összeomlásához. Egy másik népszerű elmélet szerint a Thérai kitörés a forrása Atlantisz legendájának.

Találtam egy jó kis videót a szigetről, jó kis relax zenével:

Csirkeszárnyak medvehagymával bolondítva

2010-05-13T13:56:00.001+02:00

Mint az előző post-ban írtam hozzájutottam némi medvehagymához és mondhatom már várom a következő szezont! Férjecském csirkeszárnyas kajára lett éhes, gondoltam valami pácos cucc kéne neki, meg beugrott, hogy Vikinél láttam valami ilyesmit, felhasználva Sedith receptjét, csak a pácon variáltam kicsit. Szeretem a tepsis kajákat, cseppem mellett ez a legkézenfekvőbb, ha nem akarok egész délelőtt a konyhában ácsorogni, inkább vele töltöm az időt. Egyre többet gondolok arra, hogy nemsoká itt az ősz, az ovikezdés ideje és akkor már nem lesznek ilyen napok:-( , csak a délutánok-esték lesznek! Na, de kanyarodjunk vissza az ebédhez.

Hozzávalók:

8-9 csirkeszárny

2 gerezd fokhagyma

1 teáskanál méz

2 teáskanál balzsamecet

1-2 teáskanál Édes Anna

2-3 evőkanál olivaolaj

só, bors

és sok-sok apróra vágott medvehagyma

5-6 szem nagyobb krumpli

némi fehérbor/víz alá

Elkészítés:

A pác hozzávalóit jól összekevertem, Sedith eredeti receptje ír még szójaszószt, ami elfogyott, vagy otthagytuk valahol, ez még nem tisztázott, viszont a chiliszószt direkt hagytam ki Szofcsi miatt, apának viszont, ahogy a képen is látszik tettem mellé némi csípős szószt, ez nem saját gyártmányt még régebben kaptuk sógoromtól, isteni, édes chiliszósz, ez a becsületes neve.

Szóval a páccal összekevertem a csirkeszárnyakat, hogy mindenhol érje és egy éjszakára betettem pihengetni a hűtőbe.

Másnap Viki receptjét követve tűzálló tálban megágyaztam a szárnyaknak megpucolt, feldarabolt krumplival, kis vizet öntöttem alá, itt meg a fehérbort nem mertem használni, bár tudom elfőne az alkohol belőle, de azért mégis inkább víz került alá. Rásorakoztattam a szárnyakat és fólia alatt kb. háromnegyed órát pároltam, majd a fóliát levéve még negyed órát sütöttem.

Amíg sült a husi Szofcsival kicsit szórakoztunk, megnéztünk egy ovisoknak, kisiskolásoknak szóló koncertet a Zűrzavar nevű együttes előadásában, nna már csak ezért is jók a tepsis kaják! Szofinak tetszett, bár csak a vége felé szállt ki az ölemből, de akkor majdnem felment a színpadra is!
Egyik kedvenc dalom tőlük:

Medvehagymás csiga

2010-05-10T13:49:00.000+02:00

Azaz életem első találkozása a medvehagymával, írhatnám alcímként. Viki barátnőm kérdezett rá néhány napja, hogy köll-e nekem medvehagyma. Hát tele van a net jobbnál-jobb receptekkel, gondoltam majd csak találok valami nekünk valót... Miután átvettem a szállítmányt, egy darabig csak gondolkodtam, hogy mi legyen vele. Aki ismer, tudja, hogy hajlamos vagyok túlkomplikálni a dolgokat, aztán úgy döntöttem nem váltom meg a világot, csak egyszerű dolgokhoz fogom használni. Az első választásom a már többször kipróbált sonkás-sajtos csigára esett (ötlet Vikitől itt), csak most medvehagymát is kevertem a sajthoz.

A kis csenőmanó akcióba lép:

Másnap ballagásra voltunk hivatalosak, gondoltam ha sok marad, viszek belőle. Hát nem maradt, még reggel is jó volt, Szofikám tejjel csak úgy csavarta be.

Apukám szülinapjára

2010-04-26T15:46:00.002+02:00

Hétvégén ünnepeltük apukám szülinapját, és napokkal előtte el kezdtem tervezgetni, hogy milyen tortát süssek neki. Nem mintha nagy tortasütő lennék, csak egy ideje foglalkoztat mostanában, ha valamelyik családtagomnak valamilyen napja van. Anyukámmal törpöltük ki a tortát, amíg a fiúk (apu és férjem) fát vágtak, mi bent sürögtünk. Ahogy az előző postom, ez is túrós témájú. Csokis piskóta lett az alja, apu szereti az étcsokit, ezért. Vettünk még fagyasztott málnát (ha szezonja lesz, szerintem hasonlót frissből is kanyarítok), csak jó lesz valamire alapon.A receptje valami ilyesmi:

A tésztához:
6 tojás
6 evőkanál cukor
6 evőkanál liszt
1-2 evőkanál cukrozatlan kakaópor
kevés sütőpor
pici só

A töltelékhez:
1 vaniliás pudigpor
fél liter tej
3-5 evőkanál cukor
50 dkg túró
2 deci tejszín/ 2 tojás fehérje
1 csomag vaniliáscukor
kevés reszelt narancs

A tetejére:
1-2 tábla étcsoki
pici vaj
25 dkg málna/eper/éssatöbbi

A tészta hozzávalóiból piskótát sütöttem, felvertem a tojások fehérjét a cukrok felével, a másik felét a tojások sárgájával habosra kevertem. Anyu úgy tudta, hogy mindegyiket a sárgájához kell keverni, de én úton-útfélen úgy olvastam, hogy a fehérjéhez kell adagolni apránként, így jött a salamoni döntés. Meg a pici sót meg a sütőport is olvastam valahol, el nem rontotta úgy gondolom, bár nem jött fel olyan szép magasra, mondjuk a tepsi is túl nagy volt ehhez az adaghoz, jobb lett volna több alapanyaggal dolgozni, mint kiderült, amikor a fogyasztásra került sor:-)). Írjatok már tippeket, trükköket mi a jó piskótatészta titka?

Közben megfőzte anyu a pudingot és közben egy kis házipraktikát árult el, a lábas aljára kis vizet szokott önteni, vagy inkább csak kiölblíti a lábast és úgy főzi meg, ha kész van meg egy kis vajat kavar hozzá, így biztos nem bőrösödik be. Hát nem is, ezt igazolhatom. A tészta kisült, hagytam kihűlni.

Utána a túrót vettem kezelésbe, villával összetörtem, és felvert tejszínnel akartam kicsit lazítani, bár elég krémes volt így is, nem olyan gurulós. Szóval elkezdtem verni az 1-2 deci főzőtejszínt, de az Istennek sem akart engedelmeskedni, nekem ne mondjátok, hogy csak a habtejszínt lehet felverni, aztán két tojás fehérjét csesztem el ugyanígy, abba meg egy pici sárgája került, de gondoltam, hogy a határérték alatt van, így megpróbáltam, de csak röhögött rajtam, keményedni nem akart. Anyu bejött, megnézte mit bénázok, aztán feltört két tojást, sárgátlanúl elémtette, na az már összejött, de mondom, valószínűleg feleslegesen loptam a z időt, mert a túrónak így is jó volt az állaga.

Mindegy, közben a málna is kiolvadt, és kicsit sok lett, mert a recepthez igaz 25 dekát írtam, de nekem most fél kiló volt, ami soknak bizonyult. Abban biztos voltam, hogy a tetejét fogom vele díszíteni, de mit csináljak a többivel, az biztos, hogy a tésztát magát kettészeljük és megtöltjük, de mit és hova, milyen sorrendben töltjük meg. Én mondtam, hogy a túrót alulra, anyu a pudingot javasolta, na jó, de a málnát hova rakjuk? Végül magam maradtam, csináld, ahogy akarod felkiáltással. A túrót tettem végül alulra, rá tettem a málnát, de nem ám összevissza, szépen kiraktam, aztán jött a puding, nna az is kicsit sok lett, meg a puding is, úgyhogy ez a recept eléggé csak miheztartás végett írtam le :-)). A tészta kettévágása Viki ötlete alapján készült: kicsit késsel bevágtam, cérnát két kézbe, bebujtattam a résbe és mehet a nyiszatolás. Egyébként, amikor a s A tetejére gőz fölött kicsi vajjal megolvasztottam az étcsokit, itt majdnem kellett a 20 deka. A végén málnaszemekkel raktam ki a tetejét. Huhh, vége, sikerült... így:

És íme az ünnepelt unokáival (Szofit enyhén megbűvölte a gyertya, Gerike elrévedezik, tata és Dávid meg boldog):

Apus, ha olvasod, boldog szülinapot ismét és jó szórakozást az ajándékhoz!!!

És még ezt a dalt is fogadd szeretettel (a "Hol vagytok székelyeket?" csak nem tehetem ide!:-)))))

Túrós bukta

2010-04-23T13:08:00.000+02:00

Mostan túrós sütikről álmodom. Elnézést a Kosztolányi fanoktól, egyébként magamat is ide sorolhatom!! Valahogy csak el kell kezdeni egy post-ot (nektek is az a legnehezebb? )

Úgyhogy nemrég (ha jól emlékszem még márciusban) egy uzsonnára való édes túrós sütit fontolgattam, és emlékeztem, hogy láttam Vikinél egy túrós buktát, kicsit soknak tűnt az adag, de tesóm nemsoká rám csörgött, hogy jönne hozzánk két fiával, nna akkor gondoltam, csak jó lesz ez, legyen mit enni az én drága keresztfiaimnak, nna meg az anyjuknak is.

Nem mertem bele mazsolát tenni, úgy tudtam a fiúk nem szeretik, ebben nem tudtam annyira megbizonyosodni, mert ők nem túl sokat ettek belőle, férjecském viszont hiányolta, úgyhogy el ne felejtsek legközelebb tenni!

A recept fent, az enyém ilyenre sikerült:

Gondoljátok, hogy Szofcsi a sütitől ilyen vigyori? Ááá, inkább a fiúknak örült!!

Szofi idei képeiből

2010-04-22T20:54:00.000+02:00

Csak úgy röpködnek a blogírások, amik arról tanúskodnak, hogy jó néhányunknak elkél egy kis feltöltődés érzelmileg (is). Gondoltam hangulatjavító gyanánt előhozakodok néhány Szofcsi képpel. Apukám engedélyével, ugyanis ő készítette őket.

Kezdjük két januári képpel, azt hiszem ezek akkor készültek, amikor mi R-val Franciaországban voltunk síelni, ahogy a képek mutatják a gyermek jól érezte magát!:-)))

Egy februári hócsata, Szofi inkább csak szemlélte mit művel az apja, unokatesói és egy ismerős kisfiú:

Aztán van itt egy olyan kép, ahol egy farsangi jelmezben pózol a gyerök. Hivatalosak voltunk R régi gimis osztálytársának farsangi bulijára, készültünk is jelmezzel mindhármunknak, csak közben Szofcsi kicsit takonykóros lett, így őt nem vittük el. A kép másnap készült, nagyapja unszolására, hogy csak örökítsük már meg azt a kislányt! Ugye milyen beteg volt?

Minden rendes háztartásban van egy traktor :-))

Apával ébredés után jól jön egy kis csiklandozás.

És a legfrissebb húsvéti képek.
Szofika így osztja a csokitojást:

Ebéd után anya a hintában relaxál, Szofi meg törleszt...

Az én konyhám

2010-04-20T15:18:00.000+02:00

Felkérést kaptam egyik Vikitől meg másik Vikitől, hogy ugyan mutassak már pár dolgot a konyhámból.

Egy baj van vele, nem nagyon süt oda a Nap, így nehéz normális képet készíteni róla. Eléggé szűkösen vagyunk benne, nem is tudom mi lesz ha megszaporodunk. Étkezőpultunk van, nem is asztalunk, két bárszékkel meg Szofka etetőszékével. Bár most , hogy jobb idő van, egyre többet kiülünk a szélfogónkba (egyszer valaki, aki ért hozzá azt mondta, hogy így hívják, én simán "leelőtereztem" volna), amit olyan étkezőfélének alakítottunk ki.

Szóval a konyhánk.... megnéztem az alaprajzon, és hát 5,9 m2, ami nem túl nagy, vagy még inkább marha kicsi. Ha valaki főz benne, akkor ott más ne nagyon járkáljon :-). Mindegy, ez van, azért azt hiszem a maximumot kihoztuk belőle, vagy legalábbis arra törekszünk. Tervbe van idén, esetleg jövőre, hogy új konyhabútort szerzünk be, mert ami most van, kis túlzással egyidős az épülettel.

Előszobából belépve ilyen:

Két kis kedvencem, az egyik, hogy beinduljon a napom (és olyan kis aranyos, mert mindig olyan szép habosra csinálja a kávémat), a másik, hogy ne keljen kenyeret venni a boltban, vagy csak ritkán:

De a legnagyobb kedvenc a mosogatógépem. Tudom én, hogy ha nagyon akarnám, valahogy csak beleférne a napomba, de vannak fontosabb dolgok is, úgyhogy én nagyon örülök, hogy férjem úgy gondolta, hogy a gyerekszülés után ezzel ne bajlódjak többet, persze néha, ha nagyobb darab edényt kell elmosogatni, azért nekiállok, meg néha romantikázásból, elmélkedni is jó néha a mosogatás.

Hát nagyjából ennyi, ha netán megvalósul a tervünk és lesz szép konyhabútorunk, mindenképpen jelentkezem egy post-tal.

Továbbadom:

Timcsinek és új olvasómnak, Titty-nek

Szlovákia - utoljára a síelésről

2010-04-12T13:20:00.001+02:00

Írok még egy kicsit síelésről, jóóó? Így, hogy mindjárt elmúlik a tavasz...

Szóval még a március közepi hosszú hétvégén elmentünk egy baráti párral Szlovákiába síelni, snowboardozni (ez utóbbit csak drága, jó és bátor férjecském űzi). Mondhatni bejáratott volt már a hely, többször jártunk már ezen a vidéken, a szállásunk

meg mindig egy bizonyos faluban van, itt.

Viszont a pálya az teljesen új volt nekem. Nagyon bejött, nem kell a francia pályákhoz hasonlítani, de komolyan mondom nekem ez a két nap síelés élvezhetőbb volt, mint az egy hetes Franciaországban. Marha jókat ettünk, Stara Lesnán egy vendéglőben már ismerősek vagyunk, olyan adagokat kaptunk, hogy nna, bár meg kell mondjam majdnem mindig elpusztítottuk, estére már rendesen ki voltunk éhezve :-))) Olyan barátságos hely, házias ízekkel, nekem tetszik a berendezés is, ja és nem utolsósorban megfizethető. Ekkora a rántott húsuk:

Persze ettünk sztrapacskát is:

Ez ugyan egy régebbi kép, de szakasztott így néz ki még mindig a Montis palacsinta:

Ez így visszaolvasva úgy néz ki, mint egy Stara Lesna és Taverna Montis reklám, és hát meg kell mondjam jól látszik. Többször voltunk már, mindig bejött...

No akkor a havas élményekről ennyit, remélem 1-2 év múlva folytathatom...

Tehetséges-e vagyok?

2010-04-08T13:50:00.001+02:00

Há ez a Viki már megint megdobott valamivel, még szerencse, hogy a díj szabályzatának első pontja az, ami különben..., na mindegy, szóval íme a díj:

És a szabályzata:
1. Ha valaki adja, én elfogadom, ellenvetés nélkül.
2. A logót kirakom a blogomba.
3. A szabályzatot kirakom a blogomba.
4. Megnevezek hat másik blogot, akiknek átadom a címet.
5.Kitöltöm a tesztet.
6.Megnevezem kitől és mikor kaptam, és kirakom a blogomba.

Akik szerintem tényleg tehetségesek:

Viki (visszaadni is lehet, remélem...)

Timcsi

Itt pedig a teszt:

Becenév: Ancsi általában, férjecskémnek Picur, tesómnak meg egy régi barátnőmnek Jöci (nem röhög!)

Lakhely: városkánk "vízpartjához" (áá, csak élővízcsatorna) közel egy kb. 100 éve épült, azóta persze felosztott polgári ház 70 m2-én

Születési hely: na ezen a helyen nem csak élővízcsatorna van, hanem kb. 15 holtág

Magasság: 171 cm (10 éve, lehet azóta kicsit összementem? :-))))

Névnap: július 26., de keresztanyámék (dacból, szerintük akkor van az igazi) december 22.-én köszöntenek

Foglalkozás: ha jóváhagyják pénzt adok embereknek, de most Szofcsival itthon

Testvérek: van egy nővérem, aki nem csak az, barátnőm is

Anyanyelv: magyar

Beszélt nyelvek: Hát tanultam franciát (ezt szeretem legjobban, nagyon sokat foglalkoztam vele a gimiben), angolt (ezzel talán még többet, ez megy talán a legjobban) és németet (ez megy a legkevésbé, majdhogynem kényszerből tanultam, idegenforgalmat tanulni nehéz nélküle). Sajnos mindháromra mondható, hogy egyre jobban kopnak ki a fejemből, nem használom őket, csak ha alkalom adódik, néha leülök a gép mellé, tesztet oldani.

Gyűjtemény: fejemben van, utazások élményei

Cipőméret: 37

Iskola: gimi után idegenforgalmi szakiskola, majd közgazdasági főiskola

Kedvenc tantárgy: irodalom, idegen nyelvek, fősulin szerettem a marketinget, csak a tanár nem szeretett engem, meg mást se

Kedvencek: látom sokan nem tudnak erre konkrétan válaszolni, én se

Zsebpénz: hát az most igen szűkös, gyesen vagyok, mondjam még?

Kívánság: hát különösebb nincs, bár azért menjünk idén is nyaralni, meg azért csak jó lenne már egy új konyhabútor :-))))

Háziállat: nálunk nincs, nem lenne rá hely, otthon anyuéknál van egy nagyon szép, nagyon okos, és nagyon ránkugrálós Maci kutya, aki egy gyönyörű vizsla. Apu rendszeresen fotózza, az egyik képen ilyen:

Ischler

2010-04-07T14:51:00.001+02:00

Csak így egyszerűen. Egyik gyerekkori kedvencem, régóta kacérkodtam már megsütésével, most szántam rá magam, kicsit megdolgoztam a kiszúrással, de csak én kerültem ki győztesül. Anyósom baracklekvárja, meg bóti meggylekvár került bele. A recept innen van. Asszem legközelebb kakaóport nem teszek a tésztájába, nem mintha nem lett volna finom, csak rájöttem ,hogy mifelénk nem tesznek bele. Elsőre így sikerült:

Ezt meg csak úgy, próbálkoztam egy kis virágfotózással:

Megint munkába lendült az új sütőformám

2010-03-26T13:11:00.001+01:00

Szofcsival nekivágtunk Doctor Pepper narancsos-csokis sütijének. Szofcsika nagyon készségesnek mutatkozott, imígyen:

Meg aztán így is:

A végeredmény meg ilyen lett:

Megbolondítottam egy kis kandírozott narancshéjjal, nekünk nagyon tetszett.
Ja és végre tavasz!!!!!

8 kérdés-8 válasz

2010-03-19T14:27:00.001+01:00

Viki hívott megint játékba, válaszoljak 8 kérdésre. No, akkor kezdjük.

1. Mi lenne, ha nyernék a lottón?
Csoda, ugyanis így konkrétan nem lottózom. Olyan van, hogy a munkahelyibe beszállok, de hát ott tíz vagy többfelé kellene osztani a lét, az meg már aprópénz, na jó van, csak vicceltem.
Nem tudom, megoldanám a szűkebb és tágabb családom anyagi gondjait, elvinném őket valami jó hosszú utazásra, valami jó meleg helyre. Aha és az senkinek nem tűnne fel, hogy a párom fizetéséből élünk, mert én mondjuk gyesen vagyok? Szóval nehéz kérdés ez, nem tudom, hogy hogy lehetne ezt úgy titokban tartani, ha az eddigi életedet akarod tovább folytatni, ha persze nem akarnám az más kérdés lenne. Meg itt van a másik dolog, ami Vikinek is eszébe jutott, pont egy teremben ültünk, amikor a matektanárunk felvéste a táblára, hogy 1/ 43.900.000, vagy valami ilyesmi az ötös lottó telitalálatos tippjének esélye, bár ha jól meggondoljuk, asszem a hatosénak nagyobb, és az sem ám aprópénz. Nnna ez csak úgy átsuhant pihent agyamon, továbbra sem szándékozom lottóra költeni a pénzem. Apukám is mindig azt mondja, ez a bolondok adója! Mondta ezt akkor is amikor még mamám, az ő anyósa még élt, és kb. 40 évig lottózott, anyu azóta se meri abbahagyni. Persze ők ketten mindig csak úgy beszéltek egymásról, hogy: " Nekem van a legjobb anyósóm!" meg "Nekem van a legjobb veje(i)m!"

2. Rossz szokásom?
Van egy pár, talán a házimunkával való nem kielégítő kapcsolatomat rónám fel magamnak a legjobban, meg a sokszor tökéletességre való törekvést, meg néha a dolgok túlkomplikálását. Nnna egy darabig most nem nő a rendszeres olvasók száma:-)))

3. Koffein
Minden reggel egy tejeskávé formájában jelenik meg nálam. Viszont ha eljön a hétvége, és épp anyuéknál vagyunk otthon elmaradhatatlan az ebédeket lezáró kávé anycim és tesóm társaságában, néha R-t is bevonjuk. Olyan szertartásos! Ja meg Bécs jut eszembe meg az a fincsi Moccacino! Ott aztán tudnának a koffeinről mesélni!

4.Színeim
Hát sok félét szeretek, de van néhány kedvenc: fekete, lila, barna, kis ezüst, néha rózsaszín, a halványabbik fajtából, nyáron jöhet az élénkítés, télen a sötétebb színek játszanak. Itt meg Szofi egyik kedvenc nyúlfarknyi meséje jut eszembe, ahol is Vova (orosz mese) megrajzolja a kakast, de kiszínezni már nem ér rá (anyu biztos az ágyba parancsolja) és a kutyus elküldi a kakast a színekhez, hogy ugyan kérje már meg őket, hogy fessék ki. A jószág szépen el is megy és egy igazi kakast varázsolnak belőle a színek. Jó éjszakát gyerekek!

5.Mi van most rajtam?
Nnna, ez olyan szexista kérdés!!

6. Háziállat
Nálunk semmi, nekem évek óta dédelgetett álmom egy szép akváriumban, néhány szép halacska, de akkor bevillan a kettes válasz, a takarítás is a házimunkához tartozik.... meg R sincs feldobva az ötlettől. Viszont szüleimnél és apósoméknál is van kutya, macska, még teknős, csirke is van. Szofi ott éli ki magát. Mi amúgy se tarthatnánk, mert falatnyi a kertünk.

7.Tíz év múlva hol látom magam?
Kb. ugyanitt, na jó esetleg egy nagyobb házban, meg még egy gyerekkel, nyugodt munkahelyen, ugyanilyen viszonylag harmóniában, mint most.

8.Legutóbbi nagyon jó élményem?
Múlt héten pénteken egy háromnapos sítúrára mentünk mi ketten meg egy baráti pár. Tudom, sok lesz már a jóból, de még ezt az egyet nem tudtuk kihagyni. Szóval nagyon jó volt ez is, nem is ragozom, kap majd egy külön posztot. Na szóval, ahogy állsz a hegy tetején a pályán, és körülnézel, és nem gondolsz semmire, csak a tájat nézed, nna az az érzés eléggé kisimít mindent. Nem is a sportolásért járok én síelni, ááá, dehogy!

És hát akkor tovább adnám új olvasóimnak:
Biankának,
és Jutkának,
na meg Timcsinek

Tudom, hogy nem egészen illik ide, de bocsássátok meg, gyermekkorom lexebb dalai jutnak eszembe:

Puy Saint Vincent-ben jártunk

2010-03-19T13:39:00.000+01:00

Elcsesztem, na, nem kezdtem el idejében a beszámolót, amikor hazaértünk nem volt kedvem írni, most meg már minek. Azt gondoltam ki, hogy teszek fel pár képet meg videót, és azzal letudom, mit szóltok? Maga a hely itt található:
http://www.paysdesecrins.com/international/weather-climate-roads-webcams/situation-transports.aspx
Egyébként nagyon szuper volt, igazi életreszóló élmény, de egyszerűen nem tudom átadni a "telelés" élményét szavakba, nem megy! Álljanak itt a dokumentációk, ami valljuk be nem túl sok, de ez van. Nem volt mindig nálunk a kamera se, a fényképezőnk meg hát olyan, amilyen. Hál' Istennek inkább R fényképezett, ő többet ki tud hozni a gépből , mint én.

Ilyen volt a kilátás a szállásról:

A felvonóról hátratekintve:

Ez érdekes volt, a havat hányták le a tetőtől, szerintem mindennapos jelenség volt, bal oldalt, háttérben a szállásunk:

Általában ilyen időnk volt:-)) :

Gasztronómiailag nem nagyon tudok mesélni a helyről, nem sok mindent ettünk, amit ott készítettek. Két kivételt említenék, amik azért nagyon ott voltak. Az egyiket a brianconi sípálya alján ettünk, egy almás crumble. Hmmm, isteni szép volt, vaniliás sodóval (vagy valami ilyesmivel) és tejszínhabbal prezentálták, sajnálom, hogy nem fényképeztem le. Délután 4 körül dögfáradtan, napsütésben, egy jó pohár kakaóval leöblítve, hát még azt is elfelejtettem, hogy nem megy annyira a síelés (mert tényleg nem annyira ment). A másik gasztróélmény a hagymás quiche volt, ezt megigértem magamnak, hogy mindenképpen reprodukálni fogom idehaza. Van egy nagyon szép, kifejezetten quiche formám, abban csak sikerülni fog ;-)) Max-nál láttam is egyet, ami nagyon hasonlít rá. Utolsó bevásárlás alkalmával nem bírtam tovább és vettem egy francia gasztroújságot, a Vie Pratique Gourmand-ot, hát lehet szótárazni rendesen vele, talán ráveszem magam, hogy egy pár receptet lefordítsak magamnak és persze nektek is. Fura módon a szám épp a quiche-ekre, szuflékra van kihegyezve.
Próbáltam pár videót keresgélni, amiben 1. elviselhető mennyiségű, vagy semennyi káromkodás nincs, 2. nem a felénél jönnek rá a fiúk, hogy fennmaradt a lencsevédő kupak, ja meg 3. van idegzetem kivárni, hogy feltöltsön a blogspot.com -ra. Hát ez nem jött össze, nem sikerált. Úgyhogy ennyi, esetleg még próbálkozok a videókkal...

Ez meg itten én lennék:

Két vacsora

2010-03-09T13:02:00.000+01:00

Mostanában szeretek valami meleget készíteni elsősorban megfáradt férjecskémnek, na jó azért nekünk is, csajoknak:-)).
Virslit vettem a napokban, de nem akartam csak úgy snassz megfőzni vagy megsütni, legyen már valami más, ami gyorsan megvan és remélhetőleg finom is. Fagyasztóban volt egy adag leveles tészta, nna akkor házasítsuk össze a kettőt. Persze megint bénáztam egy kicsit, későn vettem ki a tésztát, kicsit szívtam nyújtásnál, mert a tömb formájú volt itthon, lehet a hosszúkásra feltekerttel nem szívtam volna ennyit. Mindegy, amikor kiolvadt a tészta, kinyújtottam, megkentem mustárral, pár centis darabokra vágtam és próbáltam beletekerni, csak itt is a technika hiánya jött elő, hogyan is kell csinálni, mindegy bénáztam kicsit, de elég gyorsan elfogyott.
Ilyen lett:

Szofcsikám megint készséges fotómodellnek mutatkozott:

No, ez volt az egyik, a másik meg már megint persze Viki receptje. Langalló vagy töki pompos átdolgozva, így is nagyon finom volt, de egyszer tésztásan is ki fogom próbálni. Kicsit feltúrbóztam, kolbásszal, főtt tojással. A kép elég béna, lámpafény és vaku...

Málnás torta

2010-03-09T12:44:00.000+01:00

Az úgy kezdődött, hogy vettem egy doboz túrót, mondván R-nak, hogy akkor én napokon belül szeretnék valami túrós édességet csinálni, erre ő bőszen bólogatott. Két napig forgattam a fejembe, hogy vajon mit. Jó lenne valami málnás, esetleg csokis. Nnna, ahogy az soxor lenni szokott elővettem.... Vikit. :-)) Az én két lábon járó szakácskönyv, mindig türelmes, vöröshajú barátnémat. Vikikém, ezúton köszönöm meg neked az eddigieket is és az előreláthatóan következőket is. Szólj, ha álljak le!!!
Szóval kitalálta nekem egy régebben általa elkészített tortája reload-ját. Mascarpone helyett 25 deka túró került bele és a fehércsokit mogyorós tejcsoki helyettesítette, de nem olvasztottam bele, hanem először krumplihámozóval, majd késsel kis darabokat farikcsáltam a túrós-tejszines krémbe.
Igazándiból finomra sikerült, a tésztaréteg az első nap kicsit még keményke volt, na de másnapra már megszelidült.

Így sikerült:

Szofikámmal:

Egy jól sikerült kenyér

2010-03-04T16:21:00.000+01:00

Garffyka jól bevált sokmagvas kenyér- vagy muffintésztáját most formakenyérré alakítottam. Fel kellett avatni az új sütőformámat, nna!
Ilyen lett:

Az életem része díj

2010-03-03T14:24:00.002+01:00

Ezt a nagyon kedves díjat kaptam Viki barátnémtól és Garffykától, amit itt is szeretnék megköszönni. Próbálok rászolgálni, bár mostanában nem ezt mutatja az ábra, hogy annyira részese lehet a blogomnak bárki is (bízom benne, hogy a régi bejegyzések is mehetnek esetenként élményszámba). Őszintén megvalva nem nagyon van kedvem-időm mostanában írogatni, mondhatni alkotói válságban vagyok. Keveset is alszik a cseppem mostanában, amikor ráérnék írni, meg mondom kedvem se nagyon van. Nem mintha nem alkotgatnék ezt-azt.
No, ez van.
Viki, köszi még egyszer!!
Átadnám uncsitesómnak, Timcsinek, akit tényleg rendszeresen olvasok, meg Viki neked vissza, kettőtöket, ha fene fenét eszik is olvaslak!

Egyébként még egy csomó mindenkit, aki csak a rendszeresen olvasottaim között van (meg még jópárat), de talán e két blog nekem a legfontosabb!!
Talán meglepő módon nem valami érzelmes nótát biggyesztek ide a végére. Ez a zene mindkét csajnak mond valamit. Viki nektek jó bulit, Timcsi neked meg tudod miért raktam ezt ide :-)))))

Kimaradásom oka

2010-02-21T13:12:00.004+01:00

Sziasztok!
Hát elnézést kérnék mindenkitől, aki olvasott volna engem és nem tudott. Az a szitu, hogy fontos dolgom volt: olvasnom kellett, mégpedig a Twilight saga-t ;-)) Mit tagadjam kicsit rabja lettem a sztorinak. Viki, teee fertőző!!!
Szóval javarészt ez volt az oka, hogy nem írtam. Igyekszem összeszedni magam és újra blogolni! Készítem a beszámolót is. Puszi mindenkinek, aki ezek után is kíváncsi rám. Csók
Azért bebiggyeszteném ide az első részből a kedvenc részletemet:

Irány PSV!

2010-01-21T21:21:00.002+01:00

Szeretném bejelenteni, hogy miután két bejegyzést írtam egymás után jár nekem egy hét pihenő. Na szóval az a helyzet, hogy péntek éjszaka irányba vesszük a Magas-Alpokot, úgyhogy picit elvonulok a blogolásból, de asszem ez senkit nem fog megrázni.
Formálom a francia szavakat a fejembe, a fél lakást meg bőröndbe bele!
A terv: sikeres odaérés, sok síelés baleset nélkül, sok alvás, döglés a kinti meleg vizes medencében, kis korizás, városnézés Briancon-ban, ésatubbi.
Megpróbálunk sok jó képet és videót csinálni, addig is egy lopott kép innen:

Táska-titok

2010-01-20T14:51:00.009+01:00

Megkért Viki barátnőm, hogy borítsam ki a táskám tartalmát. Igazándiból nekem sincs túl sok táskám, asszem öt kb., egy fekete, ez bőr, beleapplikált fehér indás motívummal-ezt hordom általában, egy kötött barna, kár, hogy ritkán van alkalmam hordani, tök jó fa fogantyúja van, egy pici fehér- megszámolom egy kezemen hányszor használtam, egy strandolós, persze a pelenkázótáska, hjjajjj, meg karácsonyra kaptam az Uramtól egy tök jót, igaz ez kakukktojás, mert ez inkább sporttáska, nna arról egy külön postot írhatnék, annyi zsebe, rekesze, még külön cipőtárolója is van. Már ezért megéri többet járni aerobickozni!:-D. Na jó, még van pár aprócska, de az inkább színházbajárós, alkalmi. Akkor ez azért nem is olyan rossz arány, bár egy rendes nőnek legalább kétszer ennyi van, nem?

Szóval a beltartalom:

2 csomag pzs (affene tudja mikor kell bőgni+taknyos időszakot élünk)
Szofi 3 hajcsatja
Szofi 3 hajgumija (hja, a lányos anyukák sorsa ez, de bíííírom)
egy doboz Smarties - megfogyatkozva (történt tegnap délután ugyanis, hogy A barátnőmet hazaszállítottuk kis dumálás után, és útközben egy kis hevenyészett bevásárlást csináltunk, én a kassza környékén már csak arra lettem figyelmes, hogy A cseppnyi olvadozással az arcán -neki is egy csodaszép lánya van- bevásárol két doboz Smartiest, ebből az egyiket Szofinak, másikat gondolom a kislányának, vagy ki tudja...., azért megkérdezte, miután Szofkó kassza után rögtön rávetette volna magát, hogy szabad-e, háááát tudok én nemet mondani?)
pénztárcám (egyre kevesebb pénzmaggal)
négyszínű toll (még mindig nem adtam vissza az egyik barátomnak, de alapjáratban szinte mindig van nálam toll)
Szofi játékórája
mobiltelefon (tele Szofcsis képekkel)

Hát szóval a gyerek dolgait, ha nem találom, miért is nem nézem meg először a táskámban, kérdem én???

Öööö, és akinek táskája, vegye magára!

Két leves

2010-01-18T18:19:00.006+01:00

Lenne itt két leves elfekvőbe, amit már régebben csináltam és már csak azért írom le, mert nem utoljára, az bizzzztos.
Az első fő alapanyaga hál' Istennek ősz kezdetén eléggé biztos része a kamrának, anyuéknak elég sok terem. Tavaly történt először olyan, hogy a sütőtökből nem sült tök készült, hanem egy leves, de még milyen. A receptet itt találtam. Annyira felvidító már a színe is, hát még az íze, kipróbáltam szalonna nélkül, egybehangzóan azt tudtuk mondani R-rel, hogy működik így is.

A másik meg csak egyszerűen fenomenális. Hát igen egy kis fűszer, egy kis tejszín és máris teljes a boldogság:-))

Az én 7 titkom

2010-01-15T13:32:00.012+01:00

Jaaaj! Nagy öröm ért. Megkaptam az első díjam, pedig nem is érdemlem meg. Nem igazán a kreatívságomról vagyok híres... Vannak más, belső, rejtett értékeim. Hi-hi!
Szóval Ms.Poppytól, Garffykától és Pertine-től kaptam egy díjat.

Még egyszer köszönöm Nekik!! Tök jó érzés, hogy -eddig- vadidegen emberek érdeklődnek irántam. Szóval a 7 titok, amit megosztanék veletek (Vigyázat, szerintem szófosásom van):
1. Nagyon-nagyon boldog vagyok, hogy ilyen családom van, ezt értem a szűk és a tágabb családomra is. A párommal 13 éve ismerkedtem meg, vagyis egy pár évvel azelőtt gimibe egy évfolyamra jártunk, de akkor még nem nagyon tűntünk fel egymásnak, kellett még 1-2 év, na de akkor, szerintem azt a napot, vagyis a másnapot :-)) sosem felejtem el. A tesóm tanúsíthatja, hogy egész nap csak vigyorogtam, hja meg vártam a következő randit, amit csak reméltem, hogy nem felejt el...Lassan két és fél éve megszületett Szófia lányunk, akit mindketten imádunk. Nagyon ügyes, okos, szép, barátkozós kiscsaj, ja és nem vagyok elfogult. Aztán vannak a szüleim meg a nővérem meg az ő két fia, nnna őket is nagyon szeretem. Ragozhatnám még, de ez a lényeg. Szóval ez nagy kincs nekem.
Plusz egy titokként itt tenném hozzá, hogy van egy pár igazi BARÁTOM. Hál' Istennek egy kezemen nem tudom megszámolni, hogy mennyi. Oké, tudom nem a mennyiség számít, de azért örülök, hogy így alakult, volt idő, amikor azt hittem, hogy egyet elsodort mellőlem az Élet és nekem ilyen többet nem lesz, de szerencsére máshogy alakult a dolog. Köszönöm nekik!!
2. Szeretem a telet, de igazándiból két dolog miatt, a hó, főleg, ha bentről bámulhatom, közbe esetleg ott ül Szofcsi az ölemben, iszok valami finom teát, netán forralt bort. A másik dolog a téli sportok, nevezetesen a korcsolyázás meg a síelés. Az előbbit tavaly nyáron próbáltuk ki R-val (férjem) meg egy baráti házaspárral, nekem nagyon bejött, azóta talán háromszor vagy négyszer volt alkalmam korizni, a közelben nincs fedett pálya, meg hát ami még jobb lenne, nincsenek olyan hosszantartóan mínuszok, hogy befagyjon a közeli kisvárosban a "tó". Érdekes, hogy vízpart mellett nőttem fel, de csak a szánkózásig jutottam, akit csak fiút ismerek a városban mind tud korizni, a párom még hátrafele is (most egy dagadó mellkast láthatnátok)! Mindegy van még időm bepótolni, nem? A másik a síelés. Hahhhh, ez egy nagy sóhaj volt. Egyrészt sport, másrészt meg a táj bámulása, ami azért bárhol is űzi az ember ezt a dolgot, mindig szép. Bár, a Magas-Tátra nagyon szép, de azért szomorú is az a sok kidőlt, kitört fa látványa, amit a vihar okozott 2004. novemberében.
Néhány éve próbáltam ki először a síelést Aranyosfőn, Erdélyben, hát elsőre nem volt sok sikerélményem, de másodjára a Magas-Tátrában már igen. Előrebocsátom, hogy sose tanított profi oktató (de szerintem ez a jellemzőbb), leginkább párom, egy barátnőm, nna meg az élet, ez is olyan mozgásforma, amire rá kell érezni.
És itt jön a csattanó! Legközelebb vasárnap fogok síelni, péntek éjszaka irány Franciaország, a Magas-Alpok! Egy hét szájtátás, de hogy egész héten síelni fogok, az azért sok lenne, ha jól tudom van koripálya, meg kinti medence, majd csak elleszünk valahogy:-))) Mondjuk nem fogok szerintem mindig így vigyorogni, mivel Szofit most nem visszük, lehet ránk vetni a követ szorgosan! Bár már most azt mondom, hogy legközelebb biztos visszük, de úgy gondolom ő kicsi még ehhez, meg inkább belföldön próbáljuk ki, hogy mennyire jön ez be neki. Bár a szánkózás tetszett neki, de az azért mégsem ugyanaz.
3. Szeretem a zenét, de elég sok félét. Inkább azt könnyebb felsorolni. Nekem is voltak-vannak korszakaim: rap, metal, blues, alternatív, na jó egy kis minőségi diszkó zene is (szem lesüt). Kikapcsol, vagy felpörget, vezetős, sírós, minden hangulatra van egy jó zene. Ja és mostanában gyerekzene, Szofival elég sokat hallgatunk, mondjuk sokszor olyan is van, hogy én éneklek neki. Szegény gyerek, remélem leszűri a javát.:-)))))
4. Szeretek utazni. Hál' Istennek a kontinensen belül elég sok helyre eljutottam már, örülök, hogy ez így lehetett, remélem még ennyi helyre eljuthatok kis családommal.
5. Elég lusta vagyok, vagyis lennék, ha hagynák. Nagyon szeretek reggel 9-ig ágyban lenni, tán tovább is lennék. Még most, így hogy egy szem gyerekem van, megtehetem (pusszantom a pofiját), igaz, hogy ő általában fél 8 körül felkel, de elég sokszor van, hogy még mellém bújik ébredés után. Idén ősszel viszont oviba megy a drága, és akkor jöhet a
6. titok. Második babát tervezünk, így ez a fajta lustálkodás, nem lesz hosszútávú. Nnna, majd nyugdíjaskoromban!! De akkor meg jönnek az unokák, ajjaj! Meg is állapítottam magamban, hogy a síelés nekem alvóaksi-feltöltő túra is lesz.
7. Elárulnám, hogy miért is kezdtem bele a blogolásba. Elsősorban, mert felbosszantott a babaszoba. hu. Lehetett ott vezetni egy frankó kis fejlődéskövetőt (mikor mosolygott a bébink először, mikor állt fel, az első lépések éssatöbbi), nna valaki kitalálta, hogy nem kell az, megszüntették. Igaz nem tűntek el az adatok, de új bejegyzést nem lehet már készíteni. Nnna és itt jött be, hogy miért ne legyen nekem is egy blogom. Pár hétig zárt volt, de arra gondoltam, miért is ne legyen nyilvános. Igaz, nem csak Szofiról írok (bár soxor belecsempészem a sorok közé), bőven van benne szó konyhai bénázásról, nna jó, sikereimről, amik hál' Istennek egyre gyakoribbak. Egyébként nagyon félénk vagyok még mindig ezen a területen. Huszon-egynéhány évig még egy rántottát se csináltam. Szó, ami szó egy elkényeztetett csajszi vagyok, mostanában igyekszem ezzel nem visszélni és a saját lábomra állni.
Hát ennyit az én titkaimról. És hogy kinek adom tovább?

Viki barátnémnak, mert nélküle én se lennék itt
Garffykának, mert nagyon csípem, így látatlanúl
Moncsinak, az ő blogjának már a címe is vicces
Maya anyukájának, hátha nincs még neki ilyen
Viktóriának, tőle biztos, hogy csak tanulok
Notbugrának, tudom, hogy nemrég kapott, de őt mindenképpen ide akartam sorolni
Bellynek, a Rigójancsiért (is):-))

És aki még nem tudná, hogy működik ez a dolog:
A szabályok szerint:
1. Meg kell köszönnöm a díjat annak, aki gondolt rám és küldte
2. A logót ki kell tennem a blogomba
3. Be kell linkelni azt, akitől kaptam
4. Írni kell magamról 7 dolgot
5. Tovább kell adnom a kitüntetést 7 blogtársamnak
6. Be kell linkelnem őket
7. Megjegyzést kell hagynom náluk, hogy tudjanak a díjazásról

És álljon itt az egyik kedvenc dalom:

Tejes-vajas kenyér, amit nagyon szeretünk

2010-01-07T15:26:00.003+01:00

Kezdeném azzal, hogy van nekem egy szuper kis kenyérsütőm, az uram még két éve vette nekem, amikor már felcsillant a remény benne, hogy "Nna ez az asszony tán fog sürögni-forogni a konyhában!" Aki ismeri R-t (meg engem:-)), az tudja, hogy ebben semmi rosszalló felhang nincs, tán csak egy csipetnyi. Azóta elindult a lavina a családban, előbb anyunak vettünk, aztán keresztanyám is kapott egyet, asszem uncsitesóm is (Timcsi ha nem így van lécci javíts ki!). Naggyon szeretem, az elején csak kenyérsütésre használtam, aztán már a dagasztó-kelesztő programot is megtaláltam, azóta szinte csak így sütöm a kenyeret, a program után átgyúrom és formázom, asszem ez utóbbiban még van mit tanulnom. Jajj, nagyon jó kis kenyerek kerülnek ki belőle, legalábbis senki nem panaszkodik. Persze vannak bénázások bőven, azok szépen mennek a süllyesztőbe.
Na szóval van egy kivétel, aminél végigfuttatom a programot. Nálam az 1-es, alapprogramon megy 3 óra 13 percet, a 750 grammos (általában csak ezt a súlyt használom, két felnőttre meg egy kétévésre doszt elég). Az íze a kalácséra emlékeztet, szerintem ezért szeretjük annyira, lekvárral, mézzel, de kolbásszal is nagyon finom.

Hozzávalók:

750 g 1000 g

Vaj (puha és nem megolvasztott) 50 g 60 g

Só 1,5 kk 2 kk
Cukor 2 ek 2,5 ek
Tej 260 ml 310 ml
Liszt (sima Bl 55) 400 g 470 g
Élesztő (én ehhez mindig 1 kk 1,5 kk vagy 5 g
szárítottat használok)

A recept persze nem saját fejlesztés, hanem a géphez kapott néhányból való.
Én csipogásnál, ahogy talán a képen is látszik szoktam bele tenni 1-2 kiskanál szezámmagot is.

BUÉK!!!

2010-01-05T14:49:00.004+01:00

Kicsit megkésve, de szeretnék nagyon boldog, legalább ilyen jó, de inkább jobb új évet kívánni aprócska olvasóközösségemnek!!!

Restellem, de kicsit (mit kicsit, nagyon) elhanyagoltam a naplóírást, de meg volt rá a nyomos indokom. Már 23.-án este hazamentünk anyuékhoz és csak harmadikán értünk haza. Családi látogatások, aztán szilveszterezés a Balcsinál, még egy kis családlátogatás és jöhetnek a hétköznapok...
De! már készülődünk is az újabb kalandra. Január 23.-án indulunk Franciaországba síelni!!!!
Úgyhogy az agyam nem kis része már ott jár, próbálom felidézni mit tanultam 15 éve. :-((
De azért igyekszem itt is lenni.
Szóval mindenkinek BUÉK még egyszer!!!

Bécsben jártunk 2.

2009-12-10T13:47:00.027+01:00

Szombaton frissen, üdén fél 7-kor ki az ágyból (öööö, köveket előkészíteni! Szofcsival 9 körül szoktunk reggelizni normál állapotban), irány BÉCS! De, mint kiderült még aludhattunk volna, háromnegyed óra késéssel indultunk, a schönbrunni Kastélyba, ahol 9-re volt időpontunk és ahol nem biztos, hogy pár álmos, "nem szólt senki, hogy mikor indulunk tinilányokra" várnak, jáj azt igértem nem lesz több csúnya dolog, nna csak még ezt az eggyet. Szóval villámsofőr belehúzott és hipp-hopp ott voltunk, még volt is időnk, mivel a túra előtt már fél órával át kell ám venni a jegyeket, de legalább volt idő az első bécsi kávét meginni, meg megcsodálni a híresen tiszta osztrák mellékhelyiségeket :-)) Kicsit eldumáltunk a szervezőhölgy sítábori kalandjairól, ahol is ő nem szokott síelni(?????), aztán irány a nézelődés, ámulás. A mi csoportunk egy Grand Tour-ra volt befizetve, ami kb. 50 percig tartott és 40 szobát nézhettünk meg, szóval nem sok idő volt egy szobára, merengtem volna még a hatalmas festmények, gobleinek, ágyak, korabeli tárgyak fölött...Hmm, mondtam is R-nak milyen jó lenne egy ilyen helyen dolgozni, mondjuk restaurátorként, hja, aztán belenyúlunk a bilibe.:-)) Volt még 1-2 szabad óránk, hogy a parkot felfedezzük, kis fényképezés, aztán irány a cikk-cakkos úton a Gloriette! Már akkor áldottam R-t, hogy a bakancsomat javasolta a túrára. És még mi lesz! Szóval felmásztunk és mondhatom megérte, nagyon szép kilátás van ám ott Bécsre. R meg is jegyezte, hogy Bécs élhetőbb városnak néz ki, mint Budapest...

Szóval dél felé megint buszra szálltunk, de előbb körülnéztünk a számunkra idén első bécsi adventi vásárra, ami itt, a kastély előtt volt. Forralt bor, puncs illat, hatalmas karácsonyfa, rengeteg pénzköltésre kitalált alkalmatosság.
A busz a Schwedenplatz-on tett le minket, onnan még közös program jött volna!, ha a mi mesénk is továbbtartott volna, de neeem, mert mi renitenskedve elkóboroltunk, ha-ha-ha! Na jó, annyira azért nem aggódtak, meg mi így is terveztük, hogy kicsit andalgósra vesszük a figurát. Szóval valami fincsi kávé meg süti először, neem? De! Hát megint csak a "jó lesz az első"haditervet választottuk, de nem volt az olyan rossz, sőőőt. Én Moccacino-t választottam, R egy tiramisut evett. Az én kávémat egy kis mokkáspohárban szolgálták fel és csoki volt az alján. Nna nem sokáig ücsörögtünk, elindultunk megnézni a Stephansdomot, mondták, hogy ott mindig tömeg van, hát volt is rendesen. Bementünk, de igazándiból nem is nagyon néztünk körül, szerintem egy templomot csendben, legfeljebb néhány ember társaságában lehet megnézni, elmélyülni a freskókban, ésatöbbi. (A fenti élőszobor képét megtaláltam a Nők Lapjás beszámolóban is, megörültem neki, idebiggyesztettem.) Továbbálltunk, végigmentünk a Kartner Strasse-n, eljutottunk a Hofburgig, amit viszont csak kívülről néztünk meg, egy kicsit videóztunk. Máris a Múzeumnegyedben voltunk, átvágtunk a Mária Terézia téren, itt is volt egy karácsonyi vásár, talán itt voltak a legkevesebben, de lehet, csak mert kb. 1 óra volt. Innen egy köpésre van a Parlament, mondtam is R-nak, hogy nekem Bécsről mindig ez az épület jut eszembe, neki meg abszolút nem, érdekes... Jöttek-mentek a fiákerek, volt egy rózsaszín, aminek női hajtója vagy kocsisa volt, szóval nő ült a gyeplőnél, ritkaság szerintem. Továbbmentünk a Rathaus felé, ez előtt is volt egy karácsonyi vásár, azt hiszem az egyik leglátogatottabb. Bementünk az épületben, az út szervezője vagyis a férje mondta, hogy komolyzenei koncertek vannak odabent ilyentájt, ingyen! Na már csak ez kellett nekünk, de tényleg! Jajj, nagyon szép volt, hatalmas terem, nagyon szép az épület belülről, bemenni ugyan elég nehézkes volt, mivel rengetegen be szerettek volna menni, mindegy kivártuk a sorunkat, megérte. Épp egy ciprusi kórus énekelt, utána talán németek jöttek, elhallgattam volna még, dehát nem csak ezért jöttünk Bécsbe, megint továbbléptünk. Mire kijutottunk beesteledett, most csaptak fel igazán a forraltbor- és puncsillatok! Mindkettőből volt többfajta, sőt volt gyerekváltozat is. Öööö, megmondom őszintén csak néhány dolog miatt költöttem volna nem túl sok eurómat, Szofinak hoztam volna néhány dolgot, egyébként úgy működött itt is a dolog, mint mifelénk: Minden eladó!, persze egy kicsit színvonalasabban. Mindegy mindenféleképpen meg akartunk a csajszit lepni valamivel, így kapott egy kis karórát, nagyon aranyos, rögtön megtetszett mindkettőnknek. Azt hiszem a Freyungnál vettük, ahol egy nagyon jó kis vásár volt, biotermékekkel, ha jól láttam a termelők hozták ki portékáikat, na jó itt azért tudtam volna pénzt költeni! Nnna itt azért már ittunk egy puncsot, nehogy már hazamenjünk puncstalanul, úgy gondoltunk forralt bort otthon is ihatunk, nem tudom miért, de egy puncsnak nehezebben állunk neki, én sehogyse (eddig!). Még sétáltunk egy kicsit, aztán már mivel leszáradt majdnem a lábunk, megint beültünk valahova, sajnos nem sikerült kideríteni hova, az biztos hogy egy sarki épület volt és szemben volt a Hotel Sacher, nna itt is puncsoztunk, méghozzá narancsosat. Igazándiból megtetszett kívülről a hely, lent kérted a piát, meg talán valami harapnivaló is volt, és az emeleten nagy üvegablakon keresztűl bámészkodhattál, nagyon hangulatos volt. Megittunk, megmelegettünk, aztán irány haza, találka megint a Schwedenplatzon volt, ja itt még vettünk egy Dönner Boxot, isteni volt, ezek a török fiúk azért tudnak valamit! Még ilyet nem is láttam, hogy az ilyen husikat rizzsel dúsítják, nagyon fincsi volt, felvittünk a buszra egy kis husiillatot, hi-hi. Visszafelé hál' Istennek gyorsabban haladtunk, kevesebbszer is álltunk meg, rövidebb időkre. Mi a véleményem? Szuper volt,bármikor visszamennék, hosszabb időre és kocsivaaaaal! Ja és akkor nem szeretném kihagyni a Hundertwasser-házat, most időhiány miatt elmaradt.

Képek innen: http://www.wienbilder.at/2008/02/24/schwedenplatz/
http://www.schoenbrunn.at/
http://utazas-nyaralas.info/becs/latnivalok.html
http://www.nlcafe.hu/utazas/20091209/61_adventi_vasar_becsben_-_kepes_beszamoloval/

Hát igen a gépünk nem mutatta a csúcsformáját.:-((

Bécsben jártunk 1.

2009-12-07T13:12:00.013+01:00

Az Uram megajándékozott egy bécsi buszos úttal, megpróbálom összefoglalni mi mindent láttunk, tapasztaltunk. Csütörtökön Szofcsit leadtuk anyuékhoz, péntek délután indult a busz. Gyorsan rájöttem, hogy jobb kettesben kocsikázni, mint harmincegynéhány emberrel együtt, viszont vezettek helyettünk, azért ez se hátrány. Emlékszem, hogy amikor a nászutunkra 3 éve busszal mentünk Thassosra, Görögország legészakibb szigetére, már akkor megfogadtam, hogy én bizony nem megyek többet buszos útra, nna ezt most jól elfelejtettem, igaz ott az odaút kb. 20 óra volt, vissza még több. Mire ezen túltettem magam már ott is voltunk a szálláshelyen, ami Mosonmagyaróváron volt, és aminek a neve cselesen Gazdász Hotel. Én, kis naív azt gondoltam, hogy ez egy alacsonykategóriás szálloda lesz, ágy meg fürdőszoba oszt jóvan, de.... igazándiból ez egy kollégium volt, két kétágyas szoba meg egy fürdőszoba (elég lepusztúlt), a másik szoba egy vadidegen (na jó, a buszon mellettünk ültek) házaspáré lett. Igazándiból eddig tart a beszámolóm kicsit kellemetlenebb része, nyugi a többi már csak szép és jó lesz. Szóval este 8 körül odaértünk, lepakoltunk, cicamosdás és irány egy étterem!!!! Igazándiból nem vagyunk ismerősek arrafelé, az igaz, hogy mindketten próbáltunk tájékozódni étteremügyileg, de jól elfelejtettük mindet, így beestünk az elsőbe, ami utunkba került. Viszont nem volt rossz választás ez a bizonyos Magyaros Étterem a Magyar utcában. Hangulatos külső-belső terem, halk zene, finom ízek. "Inditásképpen" meg hát, hogy lemossuk az út porát, R körtepálinkát és meg Bailey's-t ittam :-)) Főételnek R tarját evett, úgy emlékszem burgonyagombóccal (?) és párolt káposztával, olyan aranyos volt, nem tudta egyen-e vagy dícsérje, nagyon finom volt, persze kicsit belekóstoltam én is. Én általában először a chef ajánlatát nézem meg, ott találtam is egy nekem valót, azt hiszem az volt a neve, hogy pulykafalatot együtt főtt gyümölccsel és burgonyafánkkal. Az is isteni volt, talán egy picit édesebb a kelleténél, nagyon frankó volt a díszítésük is.
Szóval bekajáltunk és, hogy egy kicsit ledolgozzuk sétálgattunk a Magyar utcán, nagyon hangulatos volt, nekünk alföldi gyerekeknek a macskaköves utca, aztán hazakutyagoltunk majd pizsamaosztás következett a jó kis retrós koliba :-))

Kép innen:http://www.panoramio.com/photo/3739407

Advent első vasárnapjára

2009-11-29T13:46:00.002+01:00

Kellemes adventolást, karácsonyi készülődést mindenkinek!!

Húsgombóc tésztával-ahogy mi szeretjük

2009-11-25T13:53:00.005+01:00

Asszem már egyszer csináltunk ilyet, talán közösen R-rel, most egyedül fogtam neki. Egyszerű, nekem pikáns, fűszeres. Mi nagyon szeretjük.

Hozzávalók

4 szál rozmaring levele

Zsemlemorzsa (hát amennyitől golyót lehet formázni a husiból)

2 púpozott teáskanál mustár (még volt itthon dijoni, tényleg sokkal jobb ízt ad, mint a sima)

500 g darált sertés vagy marhahús

1 púpozott ek szárított oregano

1 tojás

Tengeri só és frissen őrölt bors

Olivaolaj

Friss bazsalikom (nekem már csak szárított volt)

1 közepes vöröshagyma ( lila is jó)

2 gerezd fokhagyma

Erős paprika (kihagytam Szofcsi miatt)

2*400 g hámozott paradicsom (házi paradicsomlénk van, kis keményítővel sűrítettem)

2 ek balzsamecet

400 g spagetti/penne

Reszelt parmezán

Elkészítés

Vágd fel a rozmaring leveleket apróra. Öntsd egy tálba a mustárt, a húst, a rozmaringot és az oregánót, add hozzá a tojást, sót, borsot és a zsemlemorzsát. ( Az eredeti recept úgy írja, hogy 12 sós kekszet (kréker-szerűt) tegyünk egy konyharuhába és nyújtófával törjük apróra- szerintem Jamie-nek ez a kedvenc foglalatossága, annyit látom tőle:-)- és azt keverjük a husihoz, még így nem próbáltam, biztos nagyon finom úgy is.)Keverd össze jól, és csinálj belőle 4 nagy golyót, majd mindegyikből 6-ot, így 24 lesz. Permetezzd be őket olivaolajjal, tedd egy tálra és be a hűtőbe, amig nincs rá szükség.

Hámozzd meg és vágd fel apró darabokra a vörös- és fokhagymát. Tedd fel főni a vizet a tésztának, sózd meg a vizet(ezt inkább magamnak írtam, volt már úgy, hogy kimaradt a nagy kapkodásban). Gyújts a serpenyő alá, tegyél bele kb. 2 evőkanál olivaolajat, a vöröshagymát, pirítsd kb. 7 percig, vagy amig puha és világos arany színű nem lesz. Utána tedd bele a fokhagymát és a paprikát, majd ha kezdenek pirulni a bazsalikomot, jöhet a paradicsom és balzsamecet, forrald fel és fűszerezzd még ízlés szerint.

Ezalatt egy másik serpenyőbe tegyél olivaolajat és a húsgolyókat, és pirítsd 8-10 percig, amíg kész nem lesz, a közepe egyáltalán ne legyen rózsaszín!

Főzzd meg a tésztát. Szűrd le úgy, hogy egy kis főzővizet tegyél félre belőle.

Tedd vissza a serpenyőbe a tésztát, add hozzá a paradicsomszósz felét és a kis maradék vizet.

Úgy szervírozzuk , hogy a paradicsomszósz felével elkevert tésztából a tányérokra teszünk, rá a paradicsomszósz maradékát, majd a húsgombócokat a tetejére, szórjuk meg bazsalikommal és parmezánnal (nekem nem hiányzott róla a sajt, nem is tettem rá).

Ööö, a receptet én fordítottam, de sztem meg is látszik, lehet közben mosolyogni..

Jó étvágyat hozzá!

Első torta - anyunak

2009-11-25T13:19:00.007+01:00

Kaptam férjemtől egy tortaformát, gondoltam vasárnap ki is próbálom, mivel anyu a hétvégét nálunk töltötte, és szombaton lesz a szülinapja, akkor meg nem fogunk találkozni. Hát így kezdődött, csak megint belegabalyodtam a válogatásba, valami gyorsat és egyszerűt szerettem volna, ne fulladjon kudarcba az első próbálkozásom. R. végül ajánlott egyet, már rég ki akarta próbálni. Hát gyors is volt, egyszerű is, mondjuk tortaforma nem igazán kellett hozzá :-)). A krémje valami isteni finom! Mondjuk elég sok lett a hulladék a tésztából, de sebaj kijött belőle egy pár Viki féle sajtos-sonkás csiga! Amit sajnálok, hogy 1. Szofinak nem igazán jött be a töltelék, a tésztáját még csak-csak eszegette, nem is értem az epret nagyon szereti. Erdei gyümölcsöset csináltam, igaz fagyasztottból. Az az érzésem, hogy kisleány inkább csokis lesz, mint gyümölcsös... Legalábbis sütiben. 2. Anyunak meg tesómnak hamarabb haza kellett menni, úgyhogy ezt még csak nem is láthatták... Úgyhogy anyukám ha netán olvasnál, akkor:
NAGYON SOK BOLDOG SZÜLINAPOT NEKED!!!!!!PUSZILUNK!!! Ha gondolod egyszer bepótoljuk és sütök neked egy ilyet vagy még szebbet!

Nnna, erre büszke vagyok

2009-11-19T14:30:00.004+01:00

A minap sütöttem egy kis sütit, ami olllyan szép lett, de most tényleg! A receptet innen vettem: http://le-bigmac.blogspot.com/search/label/narancs. A kép nem rögtön készült, letakarva még néhány nap után is ehető!

Birsalmaleves

2009-11-13T13:36:00.005+01:00

Még múlt héten csináltam meg ezt a levest, Szofi segítségével, aki olyan ügyesen csinált sündisznókat a birsalmákból, hogy csuda! Bár az evésben már nem volt akkora siker, sima levesként nem nagyon csúszott neki, úgyhogy átkereszteltem almapudingra, az már jobban tetszett neki. Hát hiába egy szülőnek leleményesnek kell lennie. Pirított mandulával szórtam meg, ami magában is annyira finom!! Szombaton meg mamám élettársának a névnapját ünnepeltük odahaza egy kis hangulatos étteremben, ahol én őszibarack krémlevest kértem ugyan, de megállapíthatóan az egy birsalma leves volt, ami igen érdekes dolog, hogy kérek valamit és mást hoznak ki, de nem reklamáltam, mert finom volt és hát hígabb, mint amit én csináltam, legközelebb szerintem több vízben főzöm meg és még lehet, hogy egy kis őszibarack is kerül mellé, kevesebb cukorral. Nagyon finom egyébként a leves, minden évben terem anyuék kertjében, de mindig csak kompót készült belőle, ami nálunk legalábbis nem annyira kapós, de ez a leves szerintem, ezután minden télen egyszer-kétszer a tányérra kerül.

Magyar filmek otthon, ingyen

2009-11-11T13:42:00.003+01:00

Végre, végre, végre!!!
Nagy hiánypótlás történt, legalábbis az én életemben, meg akik szeretik a közelmúlt magyar filmjeit, legalábbis megnézni szeretnék, aztán majd eldöntik, hogy szeretik-e vagy sem. Fehér tenyér, Dealer, Pánik, ezek és mások visszanézhetők itt: http://film.indavideo.hu/
Időhiánnyal küszködő, de a magyar filmgyártást valamennyire nyomon követni akaróknak.

Szofics két éves, volt....

2009-11-05T13:21:00.015+01:00

Hát igen, az volt, egész pontosan 2009. szeptember 10.-én. Brühühü, ez most a meghatódottság volt, ami kitört belölem, mintha tegnap lett volna, mikor világra hoztam/hoztuk, de nem és nem, szemmel láthatólag nem tegnap volt. A szülinapi buli egy héttel később volt, megelőző héten ugyanis férjhez ment T unokatesóm, ezért halasztottuk el. Csak a szűk család, azt hiszem pont 13-an voltunk és ez egyben keresztfiam szülinapja is volt, az övét meg egy héttel előrehoztuk (neki már a hetedik szülinapját ültük). Csülökpöri készült bográcsban, amit férjecském készített, anyu meg én voltunk az előkészítő személyzet:-)). Ahogy a képen is látszik dirigál, mi meg szemlesütve dolgozunk, Szofcsi meg nézi, hogy mi folyik itt??:-))
Aztán befuttnak apósomék, megpróbálunk egy kis rögtönzött díszítés, apósom hozza az egyik pecabotját a sok közül, ez nagyon tetszik a két fiúnak (nővérkém két csodaszép fia, ja és csoda "elevenek" is), nemsoká ajándékbontás és sok-sok rohangálás, játék az unokatesókkal. No meg a torták, amik bótik voltak, de megigértem magamnak (Szofinak nem mertem), hogy 1. beszerzek egy tortaformát, 2. jövőre én sütöm meg a lányom tortáját. Szofi Sachert, D Feketeerdőt kapott (megérdemlik a nagybetűt, finomak voltak). Egyébként nagyon szép környezetben történt mindez egy vízparti telken. Szóval így történt Szofikánk második szülinapi bulija.

Itt a végén jegyezném meg, hogy a fényképek pont fordítva lettek beillesztve, úgyhogy ami legalul van, az a legelső. :-(( Majdcsak belejövök a Blogspot használatába...

Barátnők és csokis keksz

2009-11-04T12:49:00.007+01:00

Tegnap barátnői-kapcsolat-ápolási napom volt. 4 után egy kolleganőm látogatott meg minket, este meg két nagyon jó barátnőmmel találkoztam. Mindenképpen akartam valami édes sütit csinálni, ami aztán keksz lett, vagy ahogy a recept elnevezésében van, tallér. Vikinél láttam már régebben ezt a receptet, most eljött az ideje. Nagyon könnyű elkészíteni, csak a sütés idejénél kell vigyázni, mert úgy néz ki a dolog, hogy még hab formátumú a keksz, de a kis cseles közben meg már készen van. Itt szeretném Vikinek ismét megköszönni az interaktív segítséget! Pusz-pusz! Este, a lányokkal volt egy kis borozgatás is, méghozzá finom feketeribizli csemegebort ittunk, A-nak mondtuk, hogy ilyen jöhet máskor is, nagyon-nagyon finom volt! Lefényképeztem a csokimennyiséget, amit belepakoltam a kekszbe, van benne fehércsoki, mogyorós-mazsolás, étcsoki meg Toblerone. A megörökítés persze most is még kiforratlan, próbálok fejlődni!! Ha sikerül teszek fel egy videót is, ahogy Szofi eszi, rötyögve...

Új kedvencünk

2009-11-04T12:35:00.006+01:00

Találtam Garffyka blogján egy tuti kenyérreceptet vagy muffinreceptet vagy mindkettőt. Szóval a lényeg az volt, hogy olyan péksütit készíteni, ami kenyérízű, de Szofi is megeszi, mert valljuk be nem egy nagy kenyérevő a csajszi, a múltkori croissant-om az igen, az csúszott, de a kenyér+vaj+felvágott kombó nem igazán megy nála, ami nem is biztos, hogy baj, mert a felvágottak nem épp arról híresek, hogy annyira egészségesek legyenek. A gyereknek van esze, az már most meglátszik, mert a házikolbászt (bótit nem annyira) azt gyűri befele :-)). Szóval ez az új kenyérmuffin hála Garffykának nagyon bejön az egész családnak. Készült róla kép, de nem igazán jó, nagyon órákat kéne vennem apustól, ő az én szememben profi fotós!

Első croissant-om

2009-10-30T13:23:00.003+01:00

Szerda délután nekifogtam egy kis croissant sütéshez..... Én...... Kicsit kalandosra sikerült. Azzal még csak minden rendben volt, hogy belepakoljam a gépbe a hozzávalókat,a megkelt tészta rétegezésél jöttek a gondok. Hogy a pillanatba lehet az egy másodperc alatt kézmelegben megolvadó vajat reszelni, tessék mondani??? Asszem három sebtapaszt használtam el a reszelés alatt (nem röhög!!). No meg, ugyan Viki jelezte, hogy igen nagy lesz a 2-3 mm-es (az enyém inkább fél centis lett) végső tésztakerék, de hogy ennyire... Vagyis nem lett volna olyan nagy ha nem lenne olyan kicsi a konyhapultunk, ami pult és nem asztal. Mindegy, lényeg a lényeg: szerintem iszonyat finom egy valami ez. Gondolom az én esetemben hozzájött a büszkeség, elégedetség, éssatöbbi, éssatöbbi. Meg az, hogy ha jól számolom 24 óra alatt ez volt a harmadik ételféleség, amit produkálok. A fűszeres sütőtök krémlevesről és a szilvával töltött csirkecombról nem készültek képek. Majd legközelebb...

Beindultam...

2009-10-26T15:06:00.003+01:00

Ma nem hozott a bácsi (Szofi szerint) ebíídet, úgyhogy nekem kellett valamit elővarázsolni. Kicsit több paradicsomlé is mehetett volna bele (éppen megtehettem volna, mivel a kamrában ott vigyorognak a home-made paradicsomlevek, amikre igen büszke vagyok) meg talán nem trappista sajttal kellett volna megszórni, kicsit "gumis" lett tőle, de kicsiny családom elég gyorsan elpusztította, aminél jobb dícséret nem kell nekem.

Szofi és az ő új sapkája

2009-10-26T14:46:00.007+01:00

Múlt héten rájöttem, hogy Szofi minden meleg sapiját kinőtte, így elzarándokoltunk egy felnőtt és gyermekruházatot is árusító boltba és vásároltunk egy darab téli satyit egyszem lányunknak, ami szerintem kicsit nagy rá, de majd belenő! felkiálltással a kasszához járultunk vele. Másnap imígyen avatta fel a közeli játszótéren: Valamint megmutatta, hogyan kell nagyra tátani a száját, ha este fogmosás van.

Vasárnapi sütögetés

2009-10-26T14:14:00.006+01:00

Vasárnap mindig volt valaki a konyhában. Délelőtt R, délután én plussz Szofcsi, aki mindig ott sürög-forog, ha valami történik a tűzhely körül, megjegyzem hál' Istennek... Robi egy Jamie Oliver receptet követett úgy nagyjából. Elég lazán szokta a recepteket értelmezni, most is változtatott rajta jócskán, pl. pak choi-t nem igazán lehet kis városunkban találni, nagyon jó volt a kínai kel is, rizstészta épp lett volna, de vékonymetélt került bele meg a csípős paprika Szofcsi miatt kimaradt, de nem hiányzott. Összességében nagyon finom, különleges volt, kicsit a friss gyömbér ízt még szoknom kell...
Én meg muffint és kenyeret sütöttem. Az eredmények: a muffin elég jól sikerült, bár, amint a képen is látszik nem jött fel úgy, ahogy szerettem volna, de valószínűleg azért, mert teljes kiörlésű liszt is került bele, úgy gondolom mindegy, nagy finom lett és amikor kellett a tűpróbát is kiállta :-)) A kenyér is szép lett, bár én nem formába sütöttem, merthogy nincs ilyen formám. Simán kenyérformára pofoztam. Itt jegyezném meg, hogy ez megint egy egyszerű, de nagyszerű recept, Viki! Szóval így telt a mi finom illatú vasárnapunk.

Szofi mostanában

2009-10-21T13:33:00.003+02:00

Szofit megint megkértem, hogy mosolyogjon! Ja és mostanában lelkesen mondja, hogy Kökönöm! és két lábbal elugrik a földről.

Az első kakaós csigám

2009-10-21T13:07:00.005+02:00

Csütörtök délután megpróbáltam életem első kakaós csigáját elkészíteni, a talált recept annyira egyszerűnek tűnt, oly sok komment ezt sugalta, hogy nekivágtam. Sikerült nekem is, ha azt nem számítjuk, hogy a szélét nem hajtottam alá és így néhány alá folyt a cucc... Mindegy, családomra öröm volt nézni, ahogy ették. Így sikerült:

Buli nálunk

2009-10-12T15:30:00.002+02:00

Szombat este bulit csináltunk nálunk, ezt mindenképpen le szeretném jegyezni, hogy megmaradjon.

Szóval az úgy kezdődött,…..hogy lánybulit szerveztünk a négyesfogattal, de közbeszólt a Sors meg a férjecském meg egy igen jó barátja (persze Viktor volt a felbujtó). Mi lenne, ha bográcsoznánk is, mondjuk azt is nálunk, tudom öregszem, de kicsit kiakadtam, hogy ránkszerveznek a fiúk, utólag persze feleslegesen aggódtam. Mire észbekaptam 10 felnőtt és 2 gyermek majszolta a sertéspörit a néhány négyzetméternyi udvarunkon. Szofcsi meg Máté együtt buliztak a fürdőkádban, Istenem így kezdődnek a nagy dolgok!!

Szóval másnap:-) arra gondoltam, hogy tök jó majdnem 33-nak lenni, szeretem a koromat! Barátok hada, buli nálunk, a gyerekek együtt játszanak, mi kell még? Még az időjárás is velünk volt, ha másnap csináljuk a bulit, elmosta volna az eső, de így szuper volt, még kiülős helyen is voltunk a lányokkal, ahol is később beültünk, de nem az idő miatt.

Remélem még sok ilyen este lesz nálunk! Köszönöm mindenkinek!

Alma koncerten voltunk

2009-10-07T20:03:00.010+02:00

Délután elvittem Szofcsit Alma koncertre. Én már nagyon készültem rá, elég sokat hallgatjuk a zenéjüket, nem is rossz, ha a gyerekeknek szóló zenei felhozatalt nézzük. Az elejéről lecsúsztunk, de a java megvolt. Nagyon tetszett Szofinak, csak úgy táncolt, tapsolt, közelükbe akart menni, nyakamba ült, onnan csodálta őket, de tényleg néha tátva maradt a szája:-))
Hajrá, a Szigetig meg se állunk, hagy így haladsz pici Szofink!!!
Néhány kép Szofi első koncertjéről:
Persze megint nem a legjobb képek, megint mobilos...

R szülinapi tortája

2009-10-02T20:22:00.006+02:00

Tegnap lépett az én drága férjem krisztusi korba, ez alkalomból csináltunk neki anyuval egy kis meglepit, ami nem mondható tortának, de legalább bele lehetett szúrni, na nem 33, de 6 gyertyát, ami igen érdekes volt, mert a Zúristennek se tudtuk elfújni, mivel csillagszórós volt:-) Fénykép csak a fújásról készült (Szofcsi nagyon segített benne:-))), mivel Amaretto nem volt itthon (életemben nem használtam még, de mégcsak nem is kóstoltam), így a keserűmandula aroma maradt, ami tudtam én, hogy zöld, de hogy ennyire... Szóval nem túl esztétikus látvány, viszont nagyon finom volt, legközelebb nem fogok belerakni aromát. Szóval köszöntés, ajándékbontás, gyertya eloltás nagy nehezen és pezsgőbontás a végére. Jövőre biztos fogja már Szofi mondani, hogy Boldog szülinapot, apu! Most még így sikerült: Bódo, apuuu!!!
Végül mégiscsak találtam egy képet a "tortáról".

Vendégváró két hét múlva érkezőknek

2009-09-30T19:57:00.006+02:00

Az úgy kezdődött, hogy hozzánk vártam két volt kolleganőmet, akik időközben barátnőkké nemesültek, mindkettőnek gyermeke van, az egyiknek három is (nem kicsit példakép értékű a csaj) és szóval valami rágcsát akartam nekik csinálni a tea mellé (általában azt isznak csak:-(() és sajnos ez egyikőjüknek megbetegedett a kisfia(Innen is mihamarabbi gyógyulást kívánok neki!!), tehát amit kisütöttem, azt nekünk kellett megenni. Hát nagy nyámmogva:-), de megettük ezt . Ja és ismét imába foglaltam Viki nevét! Köszi ismét, ugyanis másodszor csináltam, ez talán jobban sikerült, vastagabb sonkát használtam. Képet most nem mutatnék, mert csak mobillal sikerült csinálnom, az meg olyan lett, amilyen, de már izzítom a fotoapparatunkat:-)) Körkérdés (eddig egy állandó) olvasómhoz: Te milyen levelestésztát szeretsz használni?

Mozizás

2009-09-29T21:25:00.009+02:00

Tegnap este megnéztük R-rel a Gettó milliomos című filmet. Nekem nagyon tetszett, kell néha, hogy megnézzek ilyen filmeket, megmelengeti a szívemet. Kicsit idealizált a vége, de ettől eltekintve nemhiába nyert Oscart.

Csokis-banános keksz

2009-09-25T20:44:00.003+02:00

Még szerdán rámjött a süthetnék, míg Szofcsi aludt, ilyenkor mindig valami uzsonnaszerűre koncentrálok. Találtam is egy jót, csak nem tudom, hogy idebiggyeszthetem-e a linkjét???? Pedig jó lenne itt is megőrizni, mindegy előbb-utóbb úgy is tanácsot kértem volna Vikitől, ő a nagy blogger :-) Megkérdeztem, ezt mentenem kell...nna ez már majdnem eszperente :-))
Csokis-banános keksz

Frissítés:
Azóta többször megcsináltam ezt a kekszet, mindenkinek tetszett és most végre le is fotóztam, ráadásul egy olyan tálcán, amit már régóta őrizgetek. A sztori az, hogy amikor párommal megvettük életünk első lakását(megjegyzem eddig utolsó, amit nem bánok, nagyon jól érezzük itt magunkat, egyre jobban), akkor ezt megörököltük. Hál' Istennek az eladók ezt ittfelejtették, mi meg nem szóltunk, kac-kac! Szóval nem nagyon használom, de nagyon szépnek tartom. Nem is tudom miért rejtegetem. Szóval inkább a tálca a lényeg, mint a keksz.

Játszóterezés

2009-09-25T20:36:00.004+02:00

Tegnap reggel voltunk játszótéren, mivel meg szerettem volna nézni a B... családi napközi dolgozóit meg hát egy kis hintázásra Szofcsi mindig vevő:-) Nagyon szimpatikusok voltak a gondozók, a gyerekekkel meg ismerkedett Szofcsi, oda jár az egyik kolleganőm kisfia is, B. Megismerték egymást a homokozóba, egymás mellé ültek egy kicsit. Szóval valószínűleg szeretné Szofcsi, de nem tudom magam meggyőzni, hogy rendszeresen vigyem oda Szofit, igazándiból csak akkor lenne jó, ha valami intéznivalóm lenne vagy néha elmenni kozmetikushoz, egy kis masszázsra, stb., stb. Nna, ezt még emésztgetnem kell magamban egy kicsit. Íme egy régebbi kép a kisebbik játszótérről:

Új ruhák

2009-09-25T12:32:00.003+02:00

Ma megérkezett Szofi ajándéka I-től, ami egy aukciós oldalról származó néhány ruha, nagyon szuperek. Szofcsi el is kezdte próbálgatni, még a babára is jutott egy mellény :-))
Úgy gondolom nadrágra nem lesz ebben a szezonban gondunk.

Hát akkor elkezdem

2009-09-24T20:40:00.003+02:00

Kedves Mindenki!

Azért hoztam létre ezt a blogot, mert meg akartam örökíteni két éves kislányunk, Szófia mindennapjait. Olyan gyorsan elillant ez a két év, olyan sok minden történt benne, megpróbálom a nekünk fontosakat megőrizni.
A meg ami jön, azt takarja, hogy nem csak Szofi napjairól szándékszom írni, hanem, ami még aznap történés lesz, mondjuk egy recept, amit kipróbáltam, vagy csak egy jó vagy rossz dolog, ami aznap történt velünk.
Igyekszem majd sűrűn írni, de nem igérek semmit....
Üdv mindenkinek
A